Beszéltünk a szemléletváltásról nagy vonalakban. Felmerül azonban a kérdés, hogy mit is jelent ez pontosan.
A régi, általános szemlélet az embert helyezi mindenek fölé. Az embert, aki dolgozik, teper azért, hogy mindene meglegyen, végigrohanja az életét, de élvezni igazán nem sokat élvez az életből. Ez az általános társadalmi szemlélet. Akkor vagyok valaki, ha van pénzem, házam, kocsim, pozícióm, családom. (A sorrend nem véletlen.)
Egy dologról azonban elfeledkezünk: a lelkünkről.
Az új szemlélet szerint mindent a lélek határoz meg, a lélek oldaláról közelítünk meg mindent. Életet, kapcsolatokat, embereket. Nem kívülről befelé, hanem belülről kifelé haladunk. Nem fentről le, hanem lentről fel.
Mit jelent mindez?
Kezdjük ott, hogy mi a lélek. Mindenki ismeri a szót, de hogy mit takar pontosan, azt nem tudjuk. A lélek gyakorlatilag mi magunk vagyunk. Az, aki érez, lélegzik, mozog, aki életben tartja a testet. Talán ez a legegyszerűbb megfogalmazás az elme számára. Az a felünk, akit nem ismerünk, nem tisztelünk, mivel nem veszünk róla tudomást. Pedig az élet, ahogyan az ember is, nem csupán az érzékszerveinkkel felfogható dolgok összessége, ahogyan a régi szemlélet véli.
Az új szemlélet a lélek oldaláról közelít meg mindent. A lélek a halhatatlan felünk, ő tartalmazza azokat az információkat, emlékeket, amiket az életeink során megéltünk. (Igen. Az is tévedés, hogy egyszer élünk.) Ezek az emlékek határozzák meg a jelenlegi életüket, azt, hogy kivel milyen kapcsolatot élünk meg, milyen a pénzhez, a másik nemhez vagy akár Istenhez fűződő viszonyulásunk. Ezért fontos belülről kifelé haladni, vagyis a lélektől a test felé, mert így kapunk válaszokat a kérdéseinkre, így értjük meg a miérteket.
Az már nagyjából elfogadott egyre több orvos körében is, hogy minden betegség lelki eredetű. Arról viszont nincs szó, hogy nem betegségről, hanem állapotokról kell beszélnünk. A lelkünk jelzései ezek az állapotok. Ezért nem az jelenti a gyógyulást, az EGÉSZségünk helyreállását, ha gyógyszert szedünk, hanem ha a lélekben feloldjuk a blokkokat, elakadásokat. Ehhez azonban arra van szükség, hogy elfogadjuk, hogy a lélekből, a megfoghatatlan felünkből indulunk ki és innen nézve vizsgáljuk a testünket.
Lentről fölfelé?
Az elmének, aki az embert helyezte mindenek fölé, szolgálatot kell teljesítenie. Segítenie kell az embert a tudatosulásban, abban, hogy megértse az összefüggéseket. Eddig úgy működött az ember, hogy amit felfogott ésszel, az érzést váltott ki belőle. (Gondolatból érzés, vagyis fentről le). Az új szemlélet szerit a lélekből indulunk ki, aminek a szív a központja a testben. Tehát az érzés átveszi a főszerepet. Megjelenik egy érzés a szívben, az elme pedig segít abban, hogy megértsük, miért érezzük ezt. (Érzésből gondolat, vagyis lentről föl).