A kis herceg

Bizonyára mindenki ismeri vagy legalábbis hallott Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című gyermekregényéről. Érdemes felnőtt fejjel újraolvasni, mert igazán akkor értjük meg a sorok mögött megbúvó lényeget.

A róka és a kis herceg lélekemelő párbeszéde az életről, a lelkek közötti kapcsolódásról, a szeretetről szól. Fogadják nyitott szívvel, hiszen „jól, csak a szívével lát az ember”, éljék meg azokat az érzéseket, amelyeket kivált Önökből ez a megható jelenet, és ha úgy érzik, porolják le a könyvet és olvassák el úja az egész történetet!

        21.

Akkor jelent meg a róka.

– Jó napot! – mondta a róka.

– Jó napot! – felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.

– Itt vagyok az almafa alatt – mondta a hang.

– Ki vagy? – kérdezte a kis herceg. – Csinosnak csinos vagy…

– Én vagyok a róka – mondta a róka.

– Gyere, játsszál velem – javasolta a kis herceg. – Olyan szomorú vagyok…

– Nem játszhatom veled – mondta a róka. – Nem vagyok megszelídítve.

– Ó, bocsánat! – mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: – Mit jelent az, hogy „megszelídíteni”?

– Te nem vagy idevalósi – mondta a róka. – Mit keresel?

– Az embereket keresem – mondta a kis herceg. – Mit jelent az, hogy „megszelídíteni”?

– Az embereknek – mondta a róka – puskájuk van, és vadásznak. Mondhatom, nagyon kellemetlen! Azonfölül tyúkot is tenyésztenek. Ez minden érdekességük. Tyúkokat keresel?

– Nem – mondta a kis herceg. – Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy „megszelídíteni”?

– Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek – mondta a róka. – Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.

– Kapcsolatokat teremteni?

– Úgy bizony – mondta a róka. – Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…

– Kezdem érteni – mondta a kis herceg. – Van egy virág… az, azt hiszem, megszelídített engem…

– Lehet – mondta a róka. – Annyi minden megesik a Földön…

– Ó, ez nem a Földön volt – mondta a kis herceg.

A róka egyszeriben csupa kíváncsiság lett.

– Egy másik bolygón?

– Igen.

– Vannak azon a bolygón vadászok?

– Nincsenek.

– Lám, ez érdekes. Hát tyúkok?

– Nincsenek.

– Semmi sem tökéletes – sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára: – Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását…

A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.

– Légy szíves, szelídíts meg! – mondta.

– Kész örömest – mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!

– Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít – mondta a róka. – Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.

– Jó, jó, de hogyan? – kérdezte a kis herceg.

– Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…

Másnap visszajött a kis herceg.

– Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra is.

– Mi az, hogy szertartás? – kérdezte a kis herceg.

– Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek – mondta a róka. – Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.

Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:

– Ó! – mondta a róka. – Sírnom kell majd.

– Te vagy a hibás – mondta a kis herceg. – Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.

– Igaz, igaz – mondta a róka.

– Mégis sírni fogsz! – mondta a kis herceg.

– Igaz, igaz – mondta a róka.

– Akkor semmit sem nyertél az egésszel.

– De nyertem – mondta a róka. – A búza színe miatt. – Majd hozzáfűzte: – Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.

A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.

– Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz – mondta nekik. – Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.

A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:

– Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

Azzal visszament a rókához.

– Isten veled – mondta.

– Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

– Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…

– Felelős vagyok a rózsámért – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

 

Forrás:

Antoine de Saint-Exupéry(1994): A kis herceg. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, Rónay György jogutóda

1. kép: www.libri.hu/konyv/antoine-de-sain-exupery.a-kis-herceg

2. kép: www. moly.hu/enciklopedia/a-kis-herceg

 

Miért kell a lelket tisztogatni? Miért fontos megélni az érzéseket?

A lélek az a „részünk”, aki elraktározza az információkat, vagyis hordozza az eddigi életeink lenyomatait. Ezeket a lenyomatokat érzések formájában tárolja. Azok az érzések, amik nem kerültek megélésre, lerakódnak a lélekben, és súlyként, teherként nehezednek rá. Rétegeket képeznek, és mindaddig ott maradnak, amíg megélésre nem kerülnek. A legfelső réteg a fájdalom. Ez a réteg megakadályozza, hogy az őszinte érzések felszínre kerüljenek, tehát először a fájdalomtól kell a lelket megtisztítani, hogy a következő réteg szabaddá váljon. Minden letisztított réteg könnyíti a lelket és földi síkon az ember életét.

A meg nem élt érzések okozzák egyrészt a betegségeket, másrészt a lelkek közötti kapcsolódásokat, kapaszkodásokat és kötődéseket. Azt, hogy kivel milyen a kapcsolatunk, mit kell vele aktuálisan megélnünk, a lelkünk határozza meg. Van, hogy megmagyarázhatatlan vonzalmat érzünk egy másik ember iránt, akit pedig a társadalmi felfogás szerint szeretnünk kellene (szülő, gyermek, házastárs), képtelenek vagyunk szeretni. Mindezért a korábbi életeinkben meg nem élt érzések a felelősek.

Jó tanácsként annyit mondhatunk, hogy mostantól vállalják az érzéseiket, éljék meg őket. Aki pedig szeretne könnyíteni a lelkén, keressen minket, hogy segítsünk!

Mi a lélek útja?

Minden léleknek saját útja van, amelyet minden egyes életben megélhet.

A lélek útja nem más, mint a szabadság, amikor nincs már félelem, nem határoz meg az elme. Ez maga az áramlás, a lelkek által megélt érzések. Ha ezt éljük, felszabadul a lelkünk és elengedhetünk mindent, ami a földi léthez köt minket. Nem határoznak meg többé a földi dolgok, mivel szárnyal a lelkünk.

Az élet szabadsága ez az ember számára, hiszen, ha a lélek vezeti az embereket, minden könnyen létrejön az életben. Nem kell teperni, küzdeni, erőlködni, mert egyszer csak ott terem az, amire vágyunk. A lélek áramlik az életen keresztül, mindent ő határoz meg és vezeti az emberi felet. Az életben megélt érzések és történések a lélek fejlődését szolgálják, ezért nem beszélhetünk jó vagy rossz dolgokról, csupán az életről.

A lélek vezeti és tartja életben a testet, tehát minden a lélekből ered. Ezért fontos mindent a lélek oldaláról megközelíteni, nem csupán a testtel azonosítani magunkat.

A lélek útja tehát a megélt érzések, tapasztalatok összessége, ami a lélek fejlődését szolgálja. Az elakadások a meg nem élt érzésekből erednek, amelyektől meg kell tisztítani a lelket, hogy az áramlás folyamatos legyen.

 

Kedves érdeklődők

Nézzünk körül a világban! Mit látunk? Gyűlöletet, közönyt, magányt, kiábrándultságot, elégedetlenséget. Romokban heverő kapcsolatokat, csonka családokat, magányos embereket. Mi ennek az oka? Tényleg ilyen komor és reménytelen világban élünk? Tényleg nincs semmi, ami örömöt csalhat a szívünkbe? Valóban ilyen az élet? Vagy egészen egyszerűen arról van szó, hogy nem vesszük észre a körülöttünk lévő szépséget, a rengeteg csodát, az apró örömöket, mert annyira bizalmatlanok és hitevesztettek lettünk, hogy csak az élet árnyékos oldalát vagyunk képesek meglátni?

Valójában mindenki keres, igyekszik valamit vagy valakit találni, hogy érezze azt, hogy tartozik valahová, hogy megélhesse az együttlétet, hogy vigaszt találjon a sokszor kíméletlenül nehéz élethelyzetekben, vagyis ne érezze magát egyedül.

Ezért hoztuk létre ezt az oldalt, hogy segítsük Önöket másként tekinteni az életre, a világra és önmagukra. Hogy meglássák a szépséget, megéljék az érzéseiket és könnyebbé váljon az életük.

Az a célunk és egyben a küldetésünk is, hogy segítsük a lelkeket a lélek útjára térni, hogy a földi létet szebbé, tisztábbá, őszintébbé varázsoljuk, hogy elindítsuk az új életet, ahol már a lelkek és az érzések vezetik az embereket.

Magunkról

Engedjék meg, hogy egy pár szóban bemutatkozzunk! Azért a többes szám, mert egy olyan csapat vagyunk, aki egy küldetést teljesít, segíti a lelkeket a megtisztulásban, a régről cipelt terhek lepakolásában, a felemelkedésben. Minden tevékenységünk azt a célt szolgálja, hogy az érzések megélésre kerüljenek végre.

Mindent a lélek oldaláról közelítünk meg, egy olyan szemléletet képviselünk, ahol az érzéseké a főszerep. Ezért ez az oldal sokrétű tartalommal bír, minden megtalálható, ami érzést vált ki az emberből és a lélekre hat. Szakadjanak ki egy pillanatra a hétköznapok forgatagából, pihenjenek meg egy picit, engedjék el a gondolataikat és csak érezzenek! Fogadják olyan szeretettel az oldalunkat, amilyen szeretettel készítettük!

A csapat